Azt hiszem ez lesz az utolsó bejegyzésem.
Megkönnyebbülten írok, mert most már van időm; befejeztem a szakdolgozatomat. Remélem a konzulenseim is jónak ítélik.
Szóval még két napom van itt Paisleyben, egy nap utazás Londonba.
Már nagyon várom hogy Magyarországra érkezzem. Hiányzik minden, a kínai gyorsbufé, Budapest, Hódmezővásárhely, család, rokonok, barátok, Gábor, MINDEN/MINDENKI :)
Holanp, hétfőn itt ünnepnap van -sajnos nem tudom milyen-. Együtt megreggelizünk Annáéknál, majd Glasgowban elkültük minden pénzünket, ami maradt :p
Keddre valami könnyű programot szánunk, mindeki pakol, készülődik. Mindenki alatt Annát, barátját, Liyát és magamat értem. Ők kedden éjszaka indulnak. Liya Londonba megy, két hetet nagynénjénél tölt; Annáék nagynénjüket látogatják meg Spanyolországban, én meg hát ugye szerdán reggel indulok a nagy útnak.
Legközelebb személyesen ;-)
csók,ölel: Ecó
2009. május 24., vasárnap
2009. május 17., vasárnap
Az utolsó hét
Az utolsó teljes hét következik Paisleben. Utána már csak pár napom lesz itt. Az időt a diplomám befejezésével töltöm.
A héten nem történt sok minden. Anna első viszgája után megittunk egy egy sört este. Beültünk több pub-ba is, volt ahol élő zene volt. Nagyon élveztem :) eszembejutottak Kostáék, vajogy hogy megy nekik, meg hogy milyen rég láttam élő zenét... Igazi hangulata volt annak az estének: főtéren kínait vacsoráztunk Liyával (7órakkor már minden más zárva van, ahol kajálni lehetne..igez, ez Paisley). De szerintem nagyon poén volt.
Vizsgákra tanulás közben próbálunk minél többet találkozni. Így holnap, a vizsgám után megint összefutunk egy teára. Lehet hétvégén még egy egynapos kirándulást beiktatunk..
Egyébként meg már azon fillózom mit kell itthagynom, hogy pakolok majd össsze.. :)
10 nap múlva indulok
Ecó
A héten nem történt sok minden. Anna első viszgája után megittunk egy egy sört este. Beültünk több pub-ba is, volt ahol élő zene volt. Nagyon élveztem :) eszembejutottak Kostáék, vajogy hogy megy nekik, meg hogy milyen rég láttam élő zenét... Igazi hangulata volt annak az estének: főtéren kínait vacsoráztunk Liyával (7órakkor már minden más zárva van, ahol kajálni lehetne..igez, ez Paisley). De szerintem nagyon poén volt.
Vizsgákra tanulás közben próbálunk minél többet találkozni. Így holnap, a vizsgám után megint összefutunk egy teára. Lehet hétvégén még egy egynapos kirándulást beiktatunk..
Egyébként meg már azon fillózom mit kell itthagynom, hogy pakolok majd össsze.. :)
10 nap múlva indulok
Ecó
2009. május 11., hétfő
Május 11- tanulás szünetében
Csak egy két gyors infó.
7 napig folyamatosan zuhogott. De most már süt itt is nap. Persze most kell elkezdenem tanulni is.
Kedves konzulensem meglehetősen későn küldte el a diplomám utolsó feladatát..így elég nagy sietségben kell megírnom, kijavítanom, befejeznem azt. hrrrr. De ami jó, hogy a belső konzulensem ismeri a külső konzulensemet-csak annyit mondott h nem kommentálja a késését :). Szóval mg van pár napom.. áááá
Elkezdtem tanulni az itteni, egyetlen vizsgámra. Ha magyarul lenne egy nap elég lenne, de így... kicsit bonyolultabb :)
tanulás tanulás tanulás
16 nap múlva indulok Londonba, estét ismét reptéren töltöm :) és 28án megérkezem Budapestre, 29-én Hódmezővásárhelyre.
E
7 napig folyamatosan zuhogott. De most már süt itt is nap. Persze most kell elkezdenem tanulni is.
Kedves konzulensem meglehetősen későn küldte el a diplomám utolsó feladatát..így elég nagy sietségben kell megírnom, kijavítanom, befejeznem azt. hrrrr. De ami jó, hogy a belső konzulensem ismeri a külső konzulensemet-csak annyit mondott h nem kommentálja a késését :). Szóval mg van pár napom.. áááá
Elkezdtem tanulni az itteni, egyetlen vizsgámra. Ha magyarul lenne egy nap elég lenne, de így... kicsit bonyolultabb :)
tanulás tanulás tanulás
16 nap múlva indulok Londonba, estét ismét reptéren töltöm :) és 28án megérkezem Budapestre, 29-én Hódmezővásárhelyre.
E
2009. május 5., kedd
The Cobbler
Cím opciók:
-hogyan mossunk ruhát, ha rajunk vagy, avagy takarékoskodás a vízzel
-skót időjárás
-túlélés
-gyengék nem bírják, de én feljutottam a csúcsra
-edzés
Na jó, folytathatnám millió gondolattal h milyen címet adjak mostrani bejegyzésemnek.
Habár szombaton írtam, a mostani élményeim frissiben a legjobbak.
Egyik tanár túrát szervezett Loch Lomond hegyeire, Ben Arthur csúcsara, gúnynevén The Cobbler (884m).
Kezdjük azzal, hogy 884 m nem tűnik magasnak. Még piciny országunk is rendelkezik magasabb csúccsal. De ez nem szabad h megtévesszen minket. Kékestető megmászása ehhez képest kikövezett úton könnyed sétálás.
Arran szigeti élményeim után (erős szél a hegytetőn) gondoltam ez sem lesz könnyű.
Sajnos az időjárás sem kedvezett nekünk. Habár az időjárásjelentés csak felhős, borult időt mondott, mind Paisleyben mind Ben Lomondmán esett az eső. Eleinte csak szemerkélt, aztán nem vettem észre, nem éreztem mennyire, de mire visszaértem a buszhoz már rendesen szakadt.
2.. huszon akárhányan mentünk. A nagy csapat kisebb párokra szakadt szét. Mindenki ment a maga tempójában. Én az elején még a csajokkal (Liya, Lucia, Katri and Terhi)-vel, de elég lassúak voltak, így saját tempómban törtem előre. A fényképek ugyan nem adját teljes egészében vissza a látványt, de nagyon szép volt. Az eső egyáltalán nem rontott semmit a helyzeten. A lankás rész után viszont egy elég meredek, patakos, sziklás 'út' vezetett felfelé. Ekkor beért engem egy fiatal pár, akiknek egy huskey kutyájuk volt, és úgy kirándultak. Nagyon rendesek voltak. Ők is Cobbler-re pályáztak. Csatlakoztam hozzájuk. Amikor már majdnem a csúcson voltam, éreztem h kabátom teljesen átázott, és a szél is felerősödött. De már majdnem a tetőn voltunk. Ekkor már összefotuttam ismerőssel aki visszafordult. :)
Felérve a tetőre még nagyobb férfi társaság volt, tanakodva h melyik irányba induljanak le. Itt elvesztettem a kutyás párt. Így a fickókhoz csatlakoztam. Nagyon rendesek voltak. Kérdezték h nem fázom-e, van e kesztyűm (mert a tetőn akkora szél volt, és hideg h megfagytak az újjaim-de felkészültem rá). Szóval figyeltek rám. Aztán kiderült h az az irány ilyen időben járhatatlan, nagyon veszélyes, úgyh egyetlen út lefelé az ahol feljöttünk. Irány vissza.
Lefelé útközben összefutottam emberekkel, de már annyira éreztem h átázott midnen ruhám, h inkább arra összpontosítottam h minél hamarabb a fűtött buszon legyek. Így lefele menet egy csomó midnen járt az agyam:
- blogom címén :)
- Erdély ehhez képes semmi
- kijöttem az edzésből, mert igazából elég megeröltetőnek találtam
- eszembejutott Sinka akciója egyik slipen, mikor is saját magán lévő ruhák mosását mutatta be. Na nekem ez pont tökéletesen ment volna ha nem hagyom otthon a mosóport :O
Szóval aköveken való ugrálás közben el voltam foglalva milliónyi gondolatokkal. Visszafelé a sok eső miatt már nem egy patak volt, hanem vízáram a hegyről. Lehetelen volt lejönni száraz lábbal. Én a végén már nem foglalkoztam semmivel, csak mentem ahogy bírtam.
Mint utólag kiderült, voltak páran akik visszafordultak, mikor meglátták a meredek szakaszt és az esővel összekötve úgy gondolták jobb a buszon.
Én nagyon örülök h felértem, és habár teljesen eláztam, mindenem vizes volt, újra megtenném! Hatalmas élmény volt.
De azért legközelebb szebb napon kell kirándulni.
A buszsöför csak ennyit modnott az esőre: It's Scotland. :)
Kívánom mindenki találjon magának címet ehhez a bejegyzéshez. Részletesebben meg majd személyesen.
3 hét
Ecó
-hogyan mossunk ruhát, ha rajunk vagy, avagy takarékoskodás a vízzel
-skót időjárás
-túlélés
-gyengék nem bírják, de én feljutottam a csúcsra
-edzés
Na jó, folytathatnám millió gondolattal h milyen címet adjak mostrani bejegyzésemnek.
Habár szombaton írtam, a mostani élményeim frissiben a legjobbak.
Egyik tanár túrát szervezett Loch Lomond hegyeire, Ben Arthur csúcsara, gúnynevén The Cobbler (884m).
Kezdjük azzal, hogy 884 m nem tűnik magasnak. Még piciny országunk is rendelkezik magasabb csúccsal. De ez nem szabad h megtévesszen minket. Kékestető megmászása ehhez képest kikövezett úton könnyed sétálás.
Arran szigeti élményeim után (erős szél a hegytetőn) gondoltam ez sem lesz könnyű.
Sajnos az időjárás sem kedvezett nekünk. Habár az időjárásjelentés csak felhős, borult időt mondott, mind Paisleyben mind Ben Lomondmán esett az eső. Eleinte csak szemerkélt, aztán nem vettem észre, nem éreztem mennyire, de mire visszaértem a buszhoz már rendesen szakadt.
2.. huszon akárhányan mentünk. A nagy csapat kisebb párokra szakadt szét. Mindenki ment a maga tempójában. Én az elején még a csajokkal (Liya, Lucia, Katri and Terhi)-vel, de elég lassúak voltak, így saját tempómban törtem előre. A fényképek ugyan nem adját teljes egészében vissza a látványt, de nagyon szép volt. Az eső egyáltalán nem rontott semmit a helyzeten. A lankás rész után viszont egy elég meredek, patakos, sziklás 'út' vezetett felfelé. Ekkor beért engem egy fiatal pár, akiknek egy huskey kutyájuk volt, és úgy kirándultak. Nagyon rendesek voltak. Ők is Cobbler-re pályáztak. Csatlakoztam hozzájuk. Amikor már majdnem a csúcson voltam, éreztem h kabátom teljesen átázott, és a szél is felerősödött. De már majdnem a tetőn voltunk. Ekkor már összefotuttam ismerőssel aki visszafordult. :)
Felérve a tetőre még nagyobb férfi társaság volt, tanakodva h melyik irányba induljanak le. Itt elvesztettem a kutyás párt. Így a fickókhoz csatlakoztam. Nagyon rendesek voltak. Kérdezték h nem fázom-e, van e kesztyűm (mert a tetőn akkora szél volt, és hideg h megfagytak az újjaim-de felkészültem rá). Szóval figyeltek rám. Aztán kiderült h az az irány ilyen időben járhatatlan, nagyon veszélyes, úgyh egyetlen út lefelé az ahol feljöttünk. Irány vissza.
Lefelé útközben összefutottam emberekkel, de már annyira éreztem h átázott midnen ruhám, h inkább arra összpontosítottam h minél hamarabb a fűtött buszon legyek. Így lefele menet egy csomó midnen járt az agyam:
- blogom címén :)
- Erdély ehhez képes semmi
- kijöttem az edzésből, mert igazából elég megeröltetőnek találtam
- eszembejutott Sinka akciója egyik slipen, mikor is saját magán lévő ruhák mosását mutatta be. Na nekem ez pont tökéletesen ment volna ha nem hagyom otthon a mosóport :O
Szóval aköveken való ugrálás közben el voltam foglalva milliónyi gondolatokkal. Visszafelé a sok eső miatt már nem egy patak volt, hanem vízáram a hegyről. Lehetelen volt lejönni száraz lábbal. Én a végén már nem foglalkoztam semmivel, csak mentem ahogy bírtam.
Mint utólag kiderült, voltak páran akik visszafordultak, mikor meglátták a meredek szakaszt és az esővel összekötve úgy gondolták jobb a buszon.
Én nagyon örülök h felértem, és habár teljesen eláztam, mindenem vizes volt, újra megtenném! Hatalmas élmény volt.
De azért legközelebb szebb napon kell kirándulni.
A buszsöför csak ennyit modnott az esőre: It's Scotland. :)
Kívánom mindenki találjon magának címet ehhez a bejegyzéshez. Részletesebben meg majd személyesen.
3 hét
Ecó
2009. május 2., szombat
Mi kell ahhoz h elűzzük a stresszt?
Jófej arcok,
egy jóbarát,
egy üveg fehér rum kólával
egy cseh vacsora
taxi
egy klubb
hangos zene
még több barát
őrült nagy táncolás, pörgés, nevetés
záráskor hazataxi
kis tea lefekvés előtt közben élmények átdumálása ;)
4től alvás ameddig csak tudsz
napsütésben, vízesésnél séta, fotózgatás, nyugalom
finom ebéd, aztán kávé
chatelés Gáborral
ÉS CSAK MOSOLYGÁS EGÉSZ NAP
folytatás: közös vacsi, filmest
egy jóbarát,
egy üveg fehér rum kólával
egy cseh vacsora
taxi
egy klubb
hangos zene
még több barát
őrült nagy táncolás, pörgés, nevetés
záráskor hazataxi
kis tea lefekvés előtt közben élmények átdumálása ;)
4től alvás ameddig csak tudsz
napsütésben, vízesésnél séta, fotózgatás, nyugalom
finom ebéd, aztán kávé
chatelés Gáborral
ÉS CSAK MOSOLYGÁS EGÉSZ NAP
folytatás: közös vacsi, filmest
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)